Ma tulajdonképpen semmi érdemlegeset nem csináltam, azon kívül, hogy végre elmentem vásárolni. Kicsit elszámoltam magam otthon ugyanis, és kb. semmit nem hoztam ki magammal, mondván, Pekingben majd biztos csak úgy dobálják hozzám a szebbnél szebb dolgokat. Hát, itt sincs kolbászból a kerítés, és ingyen a rózsaszín, bár alkudni azért lehet. Tekintve, hogy egyetlen pár cipőt hoztam ki magammal, ami a számlálatlan kilométer lesétálásának következményeként szó szerint a lábamon hullott atomjaira, cipővadászatra indultam. Neten megnéztem, melyik a legolcsóbb piac, és nekiestem a felfedezésének. Szerintem nem sikerült megtalálnom, viszont leltem egy plázát, ahol végső kétségbeesésemben, a leértékelt áruk között sikerült is találnom magamnak lábbelit. Itt sajnos nem lehetett alkudni (természetesen próbáltam), de magyar árakhoz képest még így is bőven jól jártam. Egyetlen szépséghibája a cipellőnek, hogy feltételezéseim szerint minimális távolság megtételét követően is pokoli fájdalmakat fog okozni a viselése. De legalább szép. És ha már ott voltam, vettem egy szoknyát is. Én tényleg nem akartam, de teljesen rámakaszkodott az aljas. Igazán nem volt más választásom.
Aztán nagy fáradtan hazajöttem, és megnéztem a világ egyik legjobb kínai filmjét. (Tajvani rendezéssel.) A történet a 2. világháború idején játszódik, a kínai csapatok megsegítésére küldött amerikai légierő egyik pilótája lezuhan, s egy apró tibeti törzs elátkozott, boszorkánynak bélyegzett asszonya veszi szárnyai alá. Mindeközben egy fejvadász indul útnak a hegyekbe, aki csupán úgy nyerheti el szerelme kezét, ha elfogja a kegyetlen gyilkossággal vádolt vörös hajút, egy nyugatit. A film címe ’Once upon a time in Tibet’, és szerencsére kétnyelvű, angol-kínai felirattal. Online itt lehet megnézni. Tényleg gyönyörű szép film, a táj pedig leírhatatlan.