Eljött hát a nagy nap, a keresztény világ legnagyobb ünnepe, ami a kínai világ számára egy tökéletesen átlagos szombatot takar, az elmúlt évek nyugatmajmolásának köszönhetően néhány giccses műfenyővel és hóemberrel megspékelve.Az én fogadott öcsikémmel, Lalival…

 Félreértés ne essék, imádok itt lenni, és rettentő szerencsésnek is érzem magam emiatt. Mármint hogy szeretek Kínában élni. Ezzel ugyanis – tisztelet annak a kevés kivételnek – szinte egyedül vagyok. A legtöbb ismerősöm ugyanis számolja vissza a napokat, vagy…

 Mármint a harmadik óra, amit az egyetemen tartottam.A hétvégi duhajkodás miatt tulajdonképpen egyetlen napom volt felkészülni, de ez szerencsére a végeredményt nem befolyásolta. Hihetetlen, de azt hiszem, rutinom lett.Még én magam sem hiszem el, hogy két óra hosszát olyan…

 A hétvége után bizton állíthatom, Peking egy kis falu, tömve magyarokkal.Persze ezt még pénteken, mikor Lali felhívott, hogy egy osztálytársa érkezik pár napra wanrwanrolni (mondjuk úgy, hogy kikapcsolódni:), és csatlakozzak be én is hozzájuk egy kis beszélgetésre, még nem…

Már a kínai utam előtt tudtam, hogy tetoválás formájában is meg fogom örökíteni e kalandot. Egy képpel, ami emlékeztetni fog, mennyit tanultam itt. Aztán jött Baoji. Minden tetoválásom  számomra fontos dolgokat szimbolizál, az életem egy-egy jelentős állomása rajzokba…