Tulajdonképpen a remeteség már szombaton véget ért, le is tört a fogam. Bár ez inkább a kalciumhiánnyal van összefüggésben, próbálom is orvosolni a problémát, aranyárban veszek zacskós tejet (hűtőnk egyébként nincs), meg találtam natúr joghurtot, ami leginkább az agyoncukrozott aktíviára emlékeztet, meg úton-útfélen tejitalokat vásárolok. És mindenekelőtt szigorúan white russiant iszom.

A suli is folytatódik, a tutorom nyomán a cöccögő bácsik is vérszemet kaptak, és azt szeretnék, ha egy tetszőlegesen választott témában tartanék egy-egy órát. Természetesen kínaiul. Remek lesz.

Közben a sulis fesztivál miatt is hívogatnak, sorozatos megbeszélések, hogy mit adunk elő, mit főzünk, hasonlók. Nagyon komolyan veszik, mondjuk nem csoda, hiszen pénzt is invesztálnak a dologba. Egyébként már megvan a menüsor, szigorúan olyan ételekből, amiket nagy eséllyel itt is el tudok készíteni. Kate hozott pirospaprikát Amcsiból, két üveggel is, az egyik ráadásul füstölt. Én több embert is megkérdeztem, hallottak-e már valaha füstölt magyar pirospaprikáról, de vagy mi nem vagyunk tisztában kulináris tradícióinkkal, vagy az amcsik. Mindenesetre finom, és a füstölt szalonnát is helyettesíthetem vele. Bár azt hiszem, a tajvani karácsonyi halászlé szintjét, mikor találomra válogattuk ki a tengeri halak közül a mi pontyunkra meg harcsánkra legjobban hasonlítókat, idén nem érjük el.

Közben Long szülinapjára is készülünk, ezer ötlet, főzés, buli, torta, meg ugye közeleg az enyém is, bár azt annyira nem várom…