Két napja nagy a felbolydulás az ásatáson, ugyanis hatalmasságok érkeztek ma, a tartományi múzeum vezetőségének személyében. Ennek okán tegnap este fejtágítást tartottak, amelynek lényege a többet, jobban, gyorsabban lelkesítő beszédek megtartásában merült ki. A reggeli turnusban (7.30-tól 11.30, a délutáni pedig 13-17.30) a gödrök között bolyongtam, meg besegítettem Amynek meg Yahuinak a gödrük kaparászásában. Meg akarták nézni, ki tudok-e lapátolni 2 méter mélyről, majd sikeresen megállapították, hogy legalább ebben nem vagyok teljesen hasznavehetetlen.

Délután kimentünk megtekinteni az i.e. 8. századi temetőt, aminek humuszolását nemsokára befejezik a lelkes mamik. Szinte gyorsabbak, mint a markolók. Kaparásztunk egy kicsit a kínai bradessel, aztán visszatértünk a szállásra, és sűrű tapsolás meg hajlongás közepette meghallgattuk a tartományi múzeum igazgatójának beszámolóját a múzeum régészeti tevékenységéről. A lelkes diáksereg a tudós elvtárs minden szavára ovációban tört ki, s könnytől csillogó szemmel tekintett a Népköztársaság dicső múltját feltáró hazafira.

Ennyi tapsot és éljenzést eddig csak filmeken láttam.

Az igazi őrjöngés azonban csak ezután következett. Meg lettünk invitálva ugyanis vacsizni, méghozzá a híres kínai önfőző leveseshez. Viszont enni nem nagyon volt idő, folyamatosan körbe kellett járni a kis kínai páleszt tartalmazó poharainkkal, koccintani boldog-boldogtalannal, majd újra körbejárni, újra koccintani, és mikor végre leülhettünk, más körbejárók érkeztek koccintásra buzdítva. Miután a férfiak kellőképpen belelkesedtek, elszabadult a pokol, lévén megtalálták a karaoke-gépet. A videót mellékelem, szigorúan 18 éven felülieknek. A fehéringes bácsi egyébként az ásatásvezető, aki ma azt mondta, az angolom pont ugyanolyan szinten van, mint a kínaim. Nem vagyok benne biztos, hogy dicséretnek szánta… A barna pulcsis integető lány lila szemüvegben Amy, a piros kabátos pedig Fangfang. A többiek meg a régészelvtársak.

Így vigad a kínai régész