Végre eljött a várva várt nap, melyen mindent megtudhatok, és kevésbé érezhetem magam világtalannak. Gondoltam reggel, pontosabban 11-kor, mikor lóhalálában kiugrottam az ágyból, és elrongyoltam beiratkozni. Elképesztően automatikus volt minden, és rettentő gyorsan…

Első teljes pekingi napomat jelentékeny utazással és vásárlással töltöttem. Becsatlakozott Emma, a pasija Long, egy haverjuk meg persze Lali is. Kezdtük egy mennyei reggelivel, ami ebéddel is felért, és legnagyobb előnye, hogy végre igazi vega kaja volt: hatalmas tál leveske…

Az álomútnak legkevésbé sem nevezhető, ám ezzel együtt mégis felejthetetlen repülés után, pekingi idő szerint 4.40-kor épségben, és megközelítőleg egészségben földet értünk. Ekkor már több mint 24 órája nem aludtunk, ami természetesen nem szegte kedvünket, és töretlen…

  Szerda reggel jelentékeny félelemmel indultunk útnak Ferihegy felé, mint később kiderült, legkevésbé sem ok nélkül. Kezdődött azzal, hogy eltévedtem a terminálok között, majd a sorban állást segítő szalaglabirintusban vesztem el, ami annál is inkább említésre méltó…