A lilalány ismét messzire megy, ezúttal a cél Peking, ami természetesen nem zárja ki sem Szibériát, sem valamely kijevi szervkereskedő-központot, mint végállomást. Mindenesetre, amennyiben sikerül nem eltévedni egyik reptéren vagy akár reptérbuszon sem, öt, mind a pekingi lakosság, mind számomra felejthetetlen hónapot tölthetek a Pekingi Egyetem ösztöndíjasaként. Rosszabb esetben pedig valamely kínai hajléktalanszállón számolom majd XiaoPinggel a tetveket. Bár, ha közben vartyoghatunk mindenféle római-kínai leletekről, még azt is élvezném.

Szóval, lassan-lassan pakolászunk, a legsátánibb sátánivadék szívós és rendíthetetlen segítségével, aki rettentően fog hiányozni elfajzott anyai érzelmeket tápláló szívemnek, természetesen minden itthon hagyott családtaggal és baráttal egyetemben.

Aki kedvet, bátorságot és megfelelő mennyiségű yuant érez a pénztárcájában, látogasson meg, akárhova is lyukadok ki, nagyon örülnék neki, és velem együtt a Népköztársaság szeszgyártásának minden illetékese is.