Nagyon vártam már a szobatársam. Nem csupán azért, hogy végre kipakoljak a bőröndből, de azért is, mert tudtam, hogy nyugati (orosz, a könyvei alapján), és ezáltal bíztam benne, hogy nagyon jól kijövünk majd. Hát reggel megérkezett. Éppen zuhanyzásból jöttem, mikor az ajtó előtt ácsorogtak az ukrán barátnőjével. Ránézésre két szőke picsa, megszólalásra két szőke picsa, viselkedésre ugyancsak. Apucinaksokpénzevanberakottazösztöndíjbadesemmilyennyelvennembeszélek lányka, a szobatársam, azonnal azzal indított, hogy miért foglaltam be az ágyát (gyakorlatilag mindkét ágy az övé volt, így nem volt túl nagy kihívás), meg egyébként is, menjek innen, mert jön valami Kiss János-jellegű nevű barátnéja (akit természetesen a rendszer sem talált érdekes módon), és ő vele szeretne lakni. Persze ő ezt nem tudta elmagyarázni az irodában, mert két év alatt kínaiul sem sikerült megtanulni, így nekem meg az ukránnak kellett. Szép. Egyébként mindezt nagyon lelkesen tettem, ugyanis legminimálisabb kedvem sincs együtt lakni egy ilyennel. Viszont vigyáznom kell, mert akár rosszul is kijöhetek a dologból, és még haza is zavarhatnak, ha véletlenül hazugságokat terjeszt a hátam mögött. Bár akkor néhány foggal és egyéb testrészekkel kevesebb marad neki is. A bürokrácia miatt nem tudtunk elintézni semmit, így hétfőig biztos össze leszünk zárva Kurv@kovával. Remek kis hétvége lesz….
Ha még nem lett volna elég az ügyintézésből, a kínai telecomhoz is be kellett mennem, ugyanis – bár egy hete sincs, hogy megvettem a sim kártyám – már nem engedett hívásokat lebonyolítani. Közel két óra kétségbeesett kérdezősködés után kiderült, hogy valami havidíjas izé vagyok, amit minden hónap elején kemény zsozsókért regisztrálni kell, különben letiltják a hívásaimat. Addig téptem a hajam nekik, míg ezt elintézték helyettem, de az egész dolog a legkevésbé sem világos.
Mindezek után úgy éreztem, új kedvenc helyem, a Nemzeti Múzeum tökéletesen meg fog felelni a kikapcsolásra. Jól gondoltam.
Még most is csupán a Mingekig jutottam, de láthattam a leleteimet. Na persze nem az összeset, néhány római üveget raktak ki, ezek közül is párat bizáncinak neveznek, amit nem nagyon kellene, ugyanis inkább késő-rómaiak. Rettentő jó volt őket látni, hogy itt vannak helyben, meg egyáltalán, hogy tényleg léteznek, és őszintén bízom benne, sikerül majd elintéznem, hogy meg is fogdoshassam őket. Legalább egy picikét.
Este még beültünk vacsizni, ugyanis Emma hajnalban elutazik, legnagyobb bánatomra. Long, Lali és még két barátnőjük, Feifei és Xiaomin. Igazi kínai kaját ettük, sokfélét, kint az utcán, ahogyan azt kell. Volt ott grillezett husi, fokhagymás kenyérke, zöldséges kukorica, gyümölcssali, savanyított bab és mogyoró, párolt bébiborsó, tofulapocskák husival meg zöldséges gombás ínyencség is.
Ha véletlenül működni fog a picasa, rakok föl még több képet.
Vacsi után még beültünk Ádámmal beszélgetni kicsit, majd visszatértem Kurv@kovához, aki hajnal 4-ig zenét hallgatott, majd most, hogy lassan délután 1 van, még mindig nem kelt ki az ágyból. Örömbódottá vele az élet.
