Az a bizonyos tanítás

 2011.11.30. 14:02

Még most sem hiszem el teljesen, hogy a világ 46. legjobb egyetemén taníthattam. Ráadásul rómaiakat, kínaiul.

Tudtam én már hónapokkal ezelőtt is, mikor a tutorom bejelentette, hogy rettentően szeretné, ha az egyik rómás kurzusát én tartanám, hogy ez hatalmas megtiszteltetés, meg kihagyhatatlan lehetőség. De igazából csak most húzódik őszinte mosolyra a szám, hogy már túl vagyok rajta.

Na nem magától a tanítástól féltem, vagyis nem attól, hogy kiálljak a diákok elé vartyogni, hanem attól hogy

1.hogy jövök én ahhoz, hogy másokat tanítsak, mikor még nekem is bőven van mit tanulnom

2.azon a szinten, ahol az én kínaim van, hogyan is oktathatnék én bárkit is, pláne anyanyelvűeket

Ráadásul nagy volt a nyomás, mert tudtam, hogy a tutorom – aki mellesleg a legmaximalistább ember a világon – most kívánja lecsekkolni, alkalmas vagyok-e a tanári pályára, azaz méltó-e arra, hogy a jövőben segítsen melót találni valamelyik egyetemi tanszéken.

Két különböző előadást kellett tartanom, az egyik Marcus Aurelius (kínaiul Maerkuse Aolielisi), Lucius Verus (kínaiul Weilusi) és Commodus (kínaiul Kangmaode) uralkodása, illetve a másik a római vallás bemutatása.

 

Szerencsére már tegnap – mikor megmutattam a kész ppt-ket – sikerült egy elégedett fejbiccentést kicsikarnom a tutoromból, mert ugye ő nem rómás, én meg azért mégiscsak ezt tanultam öt évig.

Ma pedig óra előtt folyamatosan kínai rádiót hallgattam, hogy benne legyek a nyelvben, így a vartyogással sem volt különösebb gond. Még a béna poénjaimon is röhögtek, ami nagy szó, mert még ha nem is volt vicces, legalább tudták, hogy nevetni kell, ami azt jelentette, értették, mit nyökögök nekik.

Szóval tisztességgel elnyomtam a két órát, a tutorom elégedett volt, de természetesen nem maximálisan. Egyik kézzel ad, másikkal elvesz, így vacsi közben (fáradozásaimért cserébe meginvitált) közölte, hogy legközelebb kevésbé ragaszkodjak a diákhoz, mert jobb lenne, ha azokat csupán illusztrációként használnám. Tökéletesen igaza van, csakhogy olyan kifejezések tömkelegét, mint damnatio memoriae, divinatio electia, optimus princeps stb. mind-mind megjegyezni kínaiul, és tökéletes hangsúllyal előadni, úgy, hogy a kis diákok is megértsék, miről van szó, 2,5hónap Kína után meghaladja a képességeimet.

Ettől függetlenül tényleg elégedett volt, és ismét, immáron nyomatékosan megjegyezte, hogy ő hamarosan nyugdíjba megy…

Címkék: régészet iskola peking kínai tanítás

A bejegyzés trackback címe:

https://pekingiliba.blog.hu/api/trackback/id/tr743425988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Koszider 2011.11.30. 15:50:14

Jóég, Liba, elszeretnek a ferdeszeműek? Máskülönben hogy esne egy meghívás egy kurzus-tartásra?
Összegezve: baromi büszke vagyok rád!
1./ pontra: te tuti kenterbe vered őket Rómából, ebben kétségem sincs (bárkit, nemcsak a tutort meg a diákokat)
2./ pontra: ennyi tyúklábazás után én nem féltelek!

Ailaoshi · http://miraculousmandarin.weebly.com/ 2011.12.01. 05:42:07

恭喜,恭喜!(olvasol még fantizit?):)

pekingiliba 2011.12.01. 06:29:38

@kuanyin: 谢谢:)Igyekszem, de a 简体字 már jóval gördülékenyebb:(

pekingiliba 2011.12.01. 06:37:14

@Koszider: Nagyon köszönöm, tündér vagy:)
Sajnos az elszeretésnél még nem tartunk, pedig nem lenne ellenemre, különösen ahogy otthon alakul a helyzet:(
süti beállítások módosítása