Ma nem sokkal 5 után keltem (igen, reggel), ugyanis 7-től kezdődött a ’Han és Tang dinasztia határának régészete’ című óra. Kedden, mikor hasonló időben lett volna a ’Wei, Jin, Északi és Déli dinasztiák régészete’, én naivan berongyoltam este 7-re (mondjuk az, hogy este 9-ig tart, nekem is gyanús volt), a régészet tanszék portása pedig nem túl meggyőzően közölte, hogy az időpont bizony reggelre vonatkozik. Pedig odacitáltam a táblához, megmutogattam neki a kiírást (ennek később még jelentősége lesz), de csak vonogatta a vállát, hogy este tuti nem. Így tehát ma reggel keltem útra. A reggeli műszakos portás is csak húzta a száját, de aztán kinyögte, hogy egyébként a 3. számú tanterem, az tulajdonképpen a 3. számú tanítóépületet jelenti, és a campus másik oldalán van. Szerinte menjek oda érdeklődni. Szerencsére volt bennem egy jó adag kávé, így elindultam. 1 órámba telt megtalálni, további 1 óra volt a portás előkerítése, aki elővett egy a régészet tanszéken kirakotthoz hasonlóan értelmetlen táblázatot, és rábökött, hogy valóban, lesz ilyen óra, délután. Egyebet nem mondott (ennek is lesz majd később jelentősége). Így visszatértem a koliba, és készültem, hogy a 3-kor kezdődő selyemutas órámra ha törik, ha szakad, elmegyek. Ügyesen kifigyeltem hol lesz, már 13.30-kor el is indultam (ekkor nyitják a könyvtárat az ebédszünet után, és be akartam még menni). Messze van a tanszék, 2-re értem oda, a könyvtár zárva volt, sehol senki, a portásoknak meg elképzelésük se, hogy most mi legyen. Így vártam, 3-ig a teremnél (könyvtárazást jobb híján hanyagolva), majd tovább. Kezdett nagyon szürreális lenni a dolog. Portásokat az előzőekből kiindulva nem mertem kérdezni, elkaptam hát egy diákot. Ő közölte, hogy Lin professzor órája délelőtt (!!!!!) volt. Annyira megzavarodtam, hogy belökött a tanulmányi felelőshöz. És ott mindenre fény derült. Az univerzum összes többi tanszékétől eltérően a régészek nem az órakezdés időpontját írják ki, hanem – mint a jó rómaiak – az órák számát, amit hajnalhasadtához/könyvtárnyitáshoz/dékán zokniváltásához kell hozzáadni. Így kiderült, a délután 3-4, az reggel 10, az este 7 meg délután 3. Ennek köszönhetően lemaradtam az újonnan szerzett információk szerint 3-kor kezdődött határkérdéses óráról is, hiszen a campus másik végébe 30 perc az út, egy órát késve meg annyira nem illik érkezni, ha történetesen új diák vagy, és szeretnél bevágódni. Szóval visszamentem a koliba, és közben próbáltam nem gondolni arra, vajon miért nem köpte oda nekem senki az elmúlt hétben, se tanár, se diák, se portás, bárkit is kérdeztem, hogy te ritkahülyekülföldi, az a 7 az nem 7, hanem 3.

Este elmentünk a kedvenc netkávézómba Lalival és újdonsült amcsi haverjaival (akik közül egyedül Natasha nevét sikerült megjegyezni), ahol nem kávéztunk, hanem a kettőt fizet hármat kap akciónak köszönhetően koktéloztunk. Ennek eredményeképpen sikerült rengeteg pénzt elvernünk, hiszen az italokat pofátlanul vizezik, ellenben nem kifejezetten olcsók. Mikorra odaült hozzánk egy félig filippínó, félig svéd társaság (europid vonásokkal rendelkező ázsiaiak:) már nagyon pénzszűkében voltunk, ezért elindultunk haza. Séta közben megéheztünk, és egy teljesen szokványos, út menti saslikosnál megálltunk grillezett dolgokat enni. Kicsi asztalok kicsi székekkel a járdán, több iszogató-eszegető kínai, meg mi. Éppen a fűszeres tofuba tekercselt gombát, burgonyaszirmot, padlizsánt, fokhagymás kenyérkét eszegettük, mikor az egyik asztalnál valaki elhajított egy sörösüveget, ami érthető okokból nem aratott osztatlan sikert a szemben ülő asztaltársaság körében. Szó szót, anyázás anyázást követett, a következő pillanatban meg már vágták is egymást az üvegekkel. Aztán az egyik rettentően elkezdett vérezni, így az ellenséges banda elfutott, a vérző pedig még a biztonság kedvéért a maradék asztalokat is szétverte sörösüvegekkel. 5 cm-re tőlünk. Mi meg csak ültünk, szó szerint néztünk, mint a moziban, fröcsögött ránk a sör, pattogtak a szilánkok, mindenki ordibált, folyt a vér. 4D-s horrormozi, ingyen, kajával. A végén jöttek a rendőrök, és mindenkit elvittek, de szó szerint mindenkit, a konyhásbácsit is beleértve, mi meg továbbra is csak falatoztunk, és úgy tettünk, mintha ott sem lennénk. Szerencsére a rendőrök sem akartak velünk bajlódni, így vacsi után szépen hazamentünk. Szobatársam szerint egyébként ez semmi, majd ha látok igazi orosz leszámolást, halállal, ahogy ugye azt kell, na majd akkor szóljak. Ő már csak tudja, végignézett párat, állítólag….