Az álomútnak legkevésbé sem nevezhető, ám ezzel együtt mégis felejthetetlen repülés után, pekingi idő szerint 4.40-kor épségben, és megközelítőleg egészségben földet értünk. Ekkor már több mint 24 órája nem aludtunk, ami természetesen nem szegte kedvünket, és töretlen lelkesedéssel vágtunk bele az iskoláink megkeresésébe. Érzékeny búcsút vettünk Évától és Zsuzsától, akik néhány óra várakozás után Peking tengerpartja felé vették az irányt, hogy egy vidéki falvacskában merüljenek el az alkotótábor gyönyöreiben. Lajossal pedig reptérmetróra szálltunk, és elindultunk a nagyvárosban. 10000000tonna csomag között ücsörögve barátkozni is maradt idő, megismerkedtünk egy szecsuáni nénivel, aki találgatva, hogy honnan származunk, engem afrikainak nevezett, merthogy olyan barna vagyok. J Már ezért megérte a sok ásatási nap. J
Utunkat metróval folytattuk, ami – amellett, hogy megszámlálhatatlan sok vonallal rendelkezik – nagymértékben hasonlít a tajvanira, tiszta, gyors és átlátható. Viszont szinte minden állomáson van biztonsági ellenőrzés, nehogy valami gonosz elvetemült alak illegális dolgot csempésszen a föld alá.
Viszonylag gyorsan és kényelmesen megérkeztünk Lajos pekingi testvére Yanlong lakásához, aki ukrán barátnője, Emma és egyéb lakótársak társaságában éldegél egy szuper kis albérletben. A megismerkedés örömére Emmával el is mentünk reggelizni. Vegának lenni sajnos Pekingben sem egyszerű, de többszöri próbálkozás után sikerül fűszeres tojástekercset, meleg szójatejecskét és valami ismeretlen eredetű és gyanús kinézetű, mellesleg kanáriétkűek számára készült furcsa salátát beválasztani. A kiadós reggeli után következett az ügyintézés, ami jó pár órát igénybe vett, és a végére kiderült, tulajdonképp nincs is ügyintézés, regisztrálnom majd csak 27-én lehet. Ezért jó, hogy az e-mailben azt írták, már 25-én mehetek. Mindenesetre a szállásom sikerült elfoglalni. A kolim minden várakozást felülmúlt. Nyilván, mert csak néhány éve épült, ezért még nem volt idő megfelelően lelakni. Egy elképesztően hatalmas épületkomplexum 5. emeletének óriási szobáját sikerült megkapnom, két ággyal, és egy ezidáig láthatatlan lakótárssal. Minden kártyával működik, a kapu, a bejárati ajtó, a zuhany (!), a csapok (!) egyszóval tényleg minden. Ez azért jó, mert egyrészt, ha elhagyom a kártyát, nem tudok bemenni, másrészt mert folyamatosan nehézségekbe ütközik, a kártya leolvasása. Legalábbis engem valamiért nem kedvel az ajtónk, így az este során többször nem engedett be, ami pizsamában rendkívül kellemes élmény.
Ezen kívül a mindent, de tényleg mindent mérnek, javarészt a kártya segítségével. Azon ugyanis van X egység, ami zuhanyzáskor, fogmosáskor ügyesen vonódik le, és ha lenullázódott, bizony pengethetem ki nekik a különbözetet. A szobában is van csap, ez illetve a légkondi valamint az áram használata ugyancsak mérésre kerül.
Elméletileg a kártyán levő egységek száma bőven elég egy hónapra, és valóban rendkívül ügyesnek, esetleg vízidisznónak kell lenni az elhasználásához, én ettől független kissé gyanakvó vagyok. Viszont a szoba tényleg tökéletes, bár a szobatársam teljesen belakta, én meg a távollétében nem merek kipakolni. De így legalább duplán várom a találkozást.
