Ma elindultam a Nemzeti Múzeumba, ami a híres Tian’an Men tér oldalában található, de természetesen a dolog nem volt annyira egyszerű, mint ahogy elképzeltem. Először is, bár a Tian’an Men tér nevezetű megállóban szálltam le, magát a teret nem találtam. Egyszerűen elveszett. Mindez meglehetősen szokatlan egy másfél milliós nagyságú tömeg befogadására alkalmas területtől, de úgy látszott, a kivétel erősíti a szabályt. Szerencsére a Nagy Vezér gigantikus méretű (és állítólag mára már egyetlen) portréját megtaláltam, de sajnálatos módon pontosan az ellenkező irányba indultam el, így tudtomon kívül bár, de egyre távolodtam a tértől. Viszont a portrét, a számlálhatatlan zászlót, valamint az áradó turistákat követve eljutottam a Tiltott Város bejáratáig. Természetszerűleg meglehetősen sokára vált egyértelművé számomra, hogy a hatalmas kapukon átkelve nem a Tian’an Menre fogok jutni, sőt egészen a jegyárusokig és a kordonokig boldog tudatlanságban követtem a tömeget. Aztán csalódottan visszafordultam, mert a Tiltott Város nagy falat lett volna délutánra, meg hát túl fiatal is az ízlésemnek. (Persze nagyon szeretném majd megnézni, de szigorúan csak egy teljes napon keresztül.) Szerencsémre találtam egy ’ön itt áll’ térképet, és ennek jóvoltából ismét tökéletesen az ellenkező irányba indultam el. Hiába, nagyon elbújt ez a tér…

Végigsétáltam a Tian’an Men folyó partján (mellesleg egyre távolodva a Nemzeti Múzeumtól), megkerültem az egész Tiltott Várost, betértem a Zhongshan Parkba (ezt nem bántam meg) majd mikor kezdett nagyon gyanús lenni a dolog, megkérdeztem egy rendőrt. Na, ez hiba volt. Nemcsak a magyar rendőrök nincsenek teljesen tisztában a nevezetességekkel, a pekingiek sem. Pláne nem ilyen jelentéktelen kis hülyeséggel, mint az ország nemzeti múzeumának az elhelyezkedése. Szerencsémre azonban egy utcaseprő néni elnavigált ügyesen. 

Bár pontosan a Tian’an Men tér az, ami mind méreténél, mind különböző nyelveken történő kitáblázottságánál fogva eltéveszthetetlen, nekem mégis három órámba telt megtalálni.

De megérte végigsétálni a gránitlapokon, amiket kifejezetten azért fektettek le, hogy ne látszódjanak meg rajtuk a tüntetők ellen felvonuló tankok nyomai. Lefotóztam a hősök emlékművét, és a Nemzeti Múzeumot is, ami pontosan akkor zárt be, mikor én odaértem. Holnap majd újult erővel próbálkozom.