Az elmúlt néhány napban a kínaizás, kutatás és órákra járás mellett komoly májmegpróbáltatásokban is részem volt. Kezdődött azzal, hogy a szobatársam kitalálta, vegyünk egy üveg martinit, amiből még két üveg koreai likőr is lett, és dumcsizzunk kicsit. Mindez csupán arra irányult, hogy kellemesebbé tegye a kibontakozó vitát, ami a finoman szólva is eltérő életmódunkból adódik. Ő ugyanis hajnal 3-ig skype-ol, majd délután 3-ig alszik, én meg nem. Amellett, hogy lusta, komoly álmatlanságban is szenved, minden neszre azonnal felriad. Én pedig reggel ugye kávézom, meg reggelizek, felöltözök, ami akárhogy is, zajjal jár. Természetesen nem igazán sikerült kompromisszumra jutni, de legalább az italok elfogytak.
Tegnap kora reggel a könyvtárban kezdtem, Wangqian segíteni akart a hülye CAJ formátumú file-jaimhoz olvasót szerezni, de persze nem sikerült, mert a gépem valami megfejthetetlen oknál fogva nem kedveli a programot. Viszont eljött velem kínai gyógyszert venni, ugyanis a tengerparti kaland óta elég ramaty állapotban vagyok, köhögés, torokfájás ilyesmik. Most van az ihatatlanság határait erősen súroló gyógyteám, amit kedvemre keverhetek a szobatársamtól kapott orosz kemikáliákkal. Nyami.
Este elmentünk Kate-el egy exkluzív partyba, ahova állítólag csupa modellek járnak, meg dresscode van, viszont ladies night is, így lányoknak ingyenes. Sosem voltunk még előtte ilyen rongyrázós helyen, mindenhol biztonsági őrök, meg elegáns emberek, a fény meg a zene tökéletes összhangban. Viszont az italt itt is vizezik, és még messze is van, úgyhogy maradunk a csóró kis all u can drink buliknál.
Reggel iszonytató állapotban értem haza, amin a határkérdéses órám csak tovább rontott. (A Marco Polóssal inkább nem kínzom magam tovább, az olasz prof szerint amúgy is csak a kutatástól veszem el az időt.) Cöccögő bácsi 2 szórakozottsága a népvándorlós főkolikat idézi, folyamatosan kavarognak a gondolatai, elkalandozik, sztorizik, amitől persze mindenki kellemes kábulatba esik, és pihentető álomba merül. Csakhogy cöccögő bácsi 2 olykor orv kérdéseket intéz hozzánk, elsősorban persze a nyomi kis magyarhoz, ami miatt rettentően kell koncentrálni a 3 óra minden percében. Miközben a Feszty-körképről (!) beszélgettünk, kaptam egy smst valami sulis ügyintézőtől, miszerint továbbra is képviselem-e az országomat az egyetem kulturális fesztiváljának kiállításán. Nem emlékszem, hogy valaha lett volna bármilyen kiállításról pláne képviselésről szó, ami mondjuk nem jelent semmit, hiszen gond nélkül bepalizhattak úgy, hogy fel sem tűnt. Próbáltam érdeklődni, lehetőleg nem teljesen nyilvánvalóvá téve, hogy fogalmam sincs, miről van szó, de csak annyi derült ki, október végén nekem kell képviselni Magyarországot az egyetem kulturális fesztiválján. Érdekes lesz.