Elképesztően szerencsés vagyok, amiért ilyen messze az otthonomtól is sikerült igaz barátokat találnom. Ennél nem is kell több, egy szuper szülinaphoz.
Kicsit nehezen hoztuk össze az ünneplést, közeleg a fesztivál ugyanis, folyton lótok-futok, minizászlókat, lánchidas matricát, magyar-kínai szótárat, országismereti tesztet és hasonlókat gyártok, nyelvtanfolyamra iratkozok, szervezőkkel kontaktolok, és ami a legijesztőbb, tanítok. Eladtam a lelkem ugyanis, nyelviskolában leszek tanár néni, a kis diákjaim pedig mind-mind gyerekek. 6 és 8 év közöttiek. Hiába, pénzért mindent lehet. Restellem.
(Ha már tanítás, a héten megesett az első kínai előadásom is, hunok régészete. Nem véletlenül hallgatok róla, mélységes depresszióba estem azóta. Nekik mondjuk nagyon tetszett, cöccögő bácsi 2 majdnem elolvadt, és legalább négyszer megtapsoltak, de ez inkább csak az eszementek bátorságának szólt. Én rettenetesnek éreztem a kínaim, és hiába próbálom magam azzal vigasztalni, hogy van olyan, akinek az anyanyelvén is gondot okoz az oktatás, meg hogy a részvétel a fontos, legszívesebben elfelejteném az egészet. Előre rettegek, mikor mindez élesben fog menni a rómás kurzuson.)
Visszatérve a hiperszuper szülinaphoz, még mindig nehezen találok szavakat. Négyen ünnepeltük (előző nap tartottunk egy privát partit az exszobatársammal, aki kicsit magába szállt, és gigantokedves, mióta elköltöztem ), csak barátok, semmi álhaver és ismerős. Egy kínai önfőzős-leveseshez mentünk (ahol ugye egy alaplébe dobáljuk bele a zöldségeket és mindent, ami szem-szájnak ingere), amit sokkal inkább nevezhetnék A levesesnek, mert a szezámszószuk Peking összes mártogatósát veri. Leírhatatlan. 
Annyira tündérek voltak a többiek, hoztak mindenféle üdítőt (mintegy véletlenül a kedvenceimet), meg kaptam tortát (mintegy véletlenül pont mangót), és még éneket is, a kiszolgáló személyzet hathatós vokáljával. Az ajándékok pedigJ Inkább majd megmutatomJ
Vacsi és további üdítő magunkhoz vételét követően felkerekedtünk immáron kedvencnek mondható exkluzív klubunkba, egy gigantikus partira. Sajnos Lali nem csatlakozhatott, meg volt fázva, Long pedig – bár derekasan állta a sarat – egy idő után kidőlt, így ketten maradtunk Kate-tel, és egy tánctérnyi modellfiúval. Szegények eddig nem lehettek hozzászokva a visszautasításhoz és az ugráltatáshoz, de nem mindenki bukik az üresfejű szépfiúkra. Vagy legalábbis nem mindig…
