A nap nagy része már eltelt, és én még mindig arra várok, hogy valaki szerelje meg nekem a netet. Reggel lerongyoltam az irodába, ahol azt mondták, hogy felküldenek egy szakértőt, amire 2óra elteltével sem került sor. Bár ha azt vesszük, hogy ugyanekkor a takarítónak is érkeznie kellett volna, és neki is csak 3 óra múlva sikerült, van még remény. Egyébként a nénike rettentően letolt, hogy miért vagyok olyan málé, hogy két napja kerülgetem, és nem szóltam neki, hogy tiszta ágyneműt akarok. De valahogy fel sem merült, hogy így mennek itt a dolgok. Igazán jöhetne már a szobatársam.

Egyébként a net annyira izgatott, hogy letelefonáltam mizu, erre persze újra el kellett magyaráznom mindent, hogy igen, befizettem, igen, vettem vezetéket, meg igen, tegnap már feljött egy csaj, és közölte, hogy ide szakértő kell, és legyenek már oly kedvesek ideküldeni azt a szerencsétlent. Mindezt három különböző embernek is el kellett sírnom, mire egy csávó közölte (őszintén remélem, maga a szakértő), hogy várakozzak majd ügyesen, délután jön. Vagy nem.

Végül lett netem, összesen 6 óra várakozás után, de természetesen csak kínai oldalakat hajlandó behozni. Holnap lesz egy menetem az internetközpontban is. Már előre félek.

Késő délután sikerült megtalálnom az ázsiai teszkót, vagyis Carrefout, amit Tajvanon imádtam, mert minden egyben van, és olcsó és jó, meg egyébként is Tajvan. :) Egy hatalmas plázában van, ahol van sushibár (ott ebédeltem nyami-nyami), meg mindenféle egyéb bolt is. Meg is vettem az életben maradáshoz elengedhetetlen dolgokat: KÁVÉT és BÖGRÉT és TEJSZÍNT. Most már boldogan halok meg, szigorúan a reggeli kávém után.

Késő délután találkoztam Ádámmal, aki pár hónapos álkínaiszakos időszakomban osztálytársam volt (Peking kicsi), majd becsatlakozott Emma, Long és Lali is. Egy szuper kis kávézóban voltunk, ahol igazi kávét lehet inni, nem cukrozott-vizezett undiságot, amit a helyiek kávénak csúfolnak. A hely 24órás, van ingyen wifi, és ami a legjobb, lehet facebookozni!!! Ez ugye itt tiltott, eddig egy holland szerveren keresztül űztük, ami viszont csak egy lebutított verziót hozott be. Most viszont kiélhettük magunkat, és kapcsolatba kerülhettünk a külvilággal. És ami a helyben a legjobb, hogy kifejezetten külföldiek látogatják, és élő zene van! A hangulat teljesen tajpeji, és folyamatosan az Eszterrel közösen átélt és végigpörgött koncertek jutottak eszembe. 

Származási hely: 2011. augusztus 29.

(Klikk a képre a többiért!)