Az egész a tutorom miatt van. Ugyanis ő ijesztett rám irgalmatlanul, mikor közölte, hogy már nem vagyok mai csirke (ezt meg a szöszkét mindenkitől megkapom, és már kezdek immunis lenni rá), és nem élhetek örökké a különböző államok tőgyein lógva, mert ugye arra nem lehet jövőt alapozni, és előrelátónak kell lennem, és kihasználni minden adódó alkalmat és lehetőséget, és rettentően odatenni magam a rendelkezésemre álló öt hónap alatt. Szóval okozott pár forgolódós éjszakát (vagyis órát, mert egy ideje nem alszom), így mikor cöccögő bácsi 2 könyörgött a kínai pajtiknak, hogy ugyan jelentkezzenek már előadást tartani, mert úgyis kell mindenkinek (kivéve nekem, hiszen én csak unaloműzőnek járok be), és jobb, ha túlesnek rajta, hogy a szájhúzogatást és pad alá süllyedést látva elborult az agyam, és közöltem, hogy majd én előadok. Kínaiul. A magyarországi hun leletekből, azokért úgyis meg vannak veszve. Cöccögő bácsi 2 azonnal lányává és örökösévé fogadott, a pajtik oltárt állítottak, illetve megállapították, hogy most már teljesen biztos, hogy elmebeteg vagyok. Szóval még van 3 napom, hogy az 1 órás előadást összeállítsam, lefordigassam kínaira az ilyen rettentő egyszerű dolgokat, mint visigótok felett aratott győzelem, Aetius támogatása, és hasonlók. És a szomorú, hogy nem ez a munka, hanem a képek levadászása. Mert ugye minek is normális fotót felrakni a szeged-nagyszéksósi cuccokról vagy a bátaszéki leletekről?
Emellett a kulturális fesztivál előkészületeivel is el vagyunk maradva. A szervezők annyira szét vannak esve, hogy még mindig nem sikerült rájönniük, tudnak-e projektort adni, lesz-e áram, önkéntesünk, és egyáltalán. Önkéntes egyébként nagyon jól jönne, ugyanis három helyszínünk is lesz, egy országimázs, egy kajautca (5 fogást megfőzni úgy, hogy a barátokat is megvendégelhessem belőle előtte, mert ugye szülinapot ünnepelni most nem lesz időm, és jobb híján kellemest a hasznossal…) meg fellépés a színpadon. Ennyi helyen pedig egyszerre nem tudok lenni, bár addig talán még sikerül osztódással szaporodnom.
Közben a péntekem elment olyan apróságokkal, mint fölösleges időpocséklás egy lengyel régész előadásán, aminek az első órájáról (összesen 4! volt) egyébként is elkéstem, mert elfelejtettem, hogy egyáltalán lesz (tyúkagy), tortarendelés, ajándékintézés. Pénteken volt ugyanis a kínai barátunk, Long szülinapja, aki rengeteget segített, segít nekünk, és egyébként is igaz barát, ezért szerettünk volna kitenni magunkért.
Kínai szokás szerint kibérelt egy karaoke termet (ez nekem, mint igazi dalos pacsirtának különösen remek élmény volt), meg meghívott jó pár embert, akik közül néhány helyi – tekintve, hogy nem bírják az italt – csúnyán szétcsapta magát, így az este nem alakult annyira tökéletesen, mint ahogy szerettük volna. Az ajándék is csak vasárnap lett kész, így elmentem Kate-hez, hogy meglepjük a szülinapost egy jó kis gombapörkölttel. Alapanyagok híján inkább gombás lecsó lett a dologból, de legalább a többieknek ízlett.
