Azt hiszem, öregségemre nemcsak szentimentális, de agresszív is lettem. Vagy legalábbis türelmetlen. Legalábbis jobban, mint eddig.
Tulajdonképpen semmi extra dolog nem történt, a szobatársam hétfőn éjfélkor megérkezett (két hétig nyaralt otthon), majd gyorsan vissza is álltunk a régi rutinba, ő hajnalig skype-ol, majd 3-ig alszik. Nekem meg ilyenkor vissza kell venni tanküzemmódból, a folyosón hajat szárítani, fogat mosni, nem használni a vízforralót, kint telefonálni és hasonlók.
És ekkor bekattant valami. Olyasmi, hogy miért kell ennyi idősen egy orosz picsával laknom, aki megszokta, hogy neki minden természetszerűleg jár, nem ad, csak kap és elvár. Ezeket leszámítva persze kedves lány, de a világszemlélete annyira kihaénnem típusú, hogy elborult az agyam, lerohantam az irodába, és közöltem, hogy én már pedig elköltözöm.
Persze nem Kínában lennénk, ha ez ilyen egyszerűen ment volna. A 4-es épületből elküldtek a 9-esbe, ahol éppen nem volt ott az ügyintéző, másnap sem, sem reggel, sem délután.
Kitartás és állhatatosság.
Tudtam, minek nézek elébe, élénken élt még az emlékezetemben a netes kalamajka. Telefonszám elkér, pasi felhív. Dolgozik ő most is éppen, de csak 2 után lesz bent. (Agyamban sok kérdőjel, kicsit oximoron, de ez ugye Kína.)
2 után pasi sehol. Felhív. 10 perc és jön. Várakozás, nem tágítás. Időközben megjelent egy hozzám hasonlóan cserélni vágyó koreai csaj, akivel végső elkeseredésünkben még össze is költöztünk volna. 30 perc után pasi megérkezik, majd elképesztő stílusban közli, hogy nincs szabad hely (saját szememmel láttam, hogy ez nem igaz), és keressünk embert, aki hajlandó velünk cserélni, meg ő egyébként is kakkant erre.
A rutintalan koreai szólni sem mert, én felvetettem, hogy akkor szerinte be kellene kopognom mindenhova, hogy heló, akarsz egy picsával lakni, hogy én idejöhessek? Ó, nem? Defura. Ekkor pasi már látta, hogy itt egy bunkó külföldivel van dolga, de nem tágított. Rutintalan koreai föl is adta, én visszafordultam, és közöltem pasival, néha nagyon udvariasan, néha meg követelőzve (ahogy alkudozáskor tanultam), hogy az egész doktori disszertációm, az én, Magyarország, a Kínai Népköztársaság, a Föld, de még az Univerzum jövője is azon múlik, hogy én elköltözöm-e vagy sem. Pasi ekkor belátta, hogy csak akkor szabadul meg tőlem, ha átrak egy másik szobába.
Egy mongol csajszit kaptam, aki nagyon jó fejnek tűnik, örömmel fogadott, pedig már szemeszter közepe van, egyébként ismeri Kurvakovát, kérdezte is, hogy ja az az orosz picsa. Viszont rendesen lelkiismeret furdalásom van, Ana teljesen kiborult, mikor közöltem, hogy kései szülinapi ajándékom van számára. Segített kiköltözni, nyomban el is hívta cigizni a mongolt (mindketten oroszajkúak ugye), de állítólag csak jókat mondott rólam. Hm-hm.
Szervezésben egyébként ma annyira megtáltosodtam, hogy voltunk a nagykövetségen mindenféle szóróanyagot felmarkolni a fesztiválhoz, a szervezőknél intézkedni, és még nyelvsuliban is, beiratkozni. Kínaiul ügyintézésben legalább jelentős fejlődésen mentem keresztül. Már ezért megérte kijönni…
UPDATE: Kicsit elhamarkodott volt arcoskodni az ügyintézési képességeimmel, a fagyi rendesen visszanyalt ugyanis. Na nem a szobatársam miatt, ő nagyon jó fej, el is ment a mellesleg orosz pasijához aludni, hanem a szervezés miatt.
Történt, hogy a nagy magyarázkodásban velem elfelejtették közölni (vagy nem elég határozottan tették), hogy igen, 9-ig mindkét szobát használhatom, utána automatikusan átrakódok a másikba, viszont le kell mennem, felcitálni őket, hogy leellenőrizhessék, nem loptam-e el valamit. Mondjuk az egyik szekrényt, esetleg az ágyat. Ez a lejelentkezős téma nálam kimaradt, így mikor zuhiból jöttem vissza egy szál, nem is túl nagy türcsiben, okosan kintrekedtem, mert blokkolták a kártyám. Szobatársam sehol, nálam se telefon se semmi, csak a kis tusfürdőm. Szerencsére az exszobatársam azonnal segített, szóval ma délig van még egy utolsó lehetőségem bizonyítani, hogy nem vagyok tolvaj. Viszont ha belegondolok, mi lett volna, ha ő sincs otthon, és nekem kell lemenni az adminisztrációs épületbe....
